Az LMBTQ+ közösségbe tartozó hat zenész osztja meg velünk tapasztalatait a karrierjük irányításáról és az identitásuknak a zenéjükben való felvállalásáról.
Nincs a zenénél személyesebb művészeti forma – hiszen belőled, az élményeidből, a nézőpontodból táplálkozik. Az LMBTQ+ előadók pedig sajátos kihívásokkal és lehetőségekkel szembesülnek. Elbeszélgettünk Troye Sivannel, Big Freediával, Hayley Kiyokóval, Sam Smithszel, Becca Mancarival és Joanna Sternberggel, hogy meghallgassuk, milyen jó tanácsokat kaptak – vagy adtak – az identitásuknak a zenéjükbe való beépítésével kapcsolatban.
Hayley Kiyoko: T-I-SZ-T-E-L-E-T
„Feltörekvő előadóként – és ez az állapot évekig is elhúzódhat – folyamatosan bizonyítanod kell, hogy mennyit érsz” – avat be minket a popsztár, Kiyoko. – „Szerintem nőként és queer nőként ezen a területen is óriási kihívást jelenthet, hogy tiszteld önmagad és tiszteletben tartsd az igényeidet. Azt is tudnod kell, hogy nem te vagy a legjobb előadó a világon, és nem fogják tálcán nyújtani neked a tiszteletet. De még akkor is lesznek kihívások, amelyeken felül kell kerekedni.”
Egy zenésztársa egyszer megkérdezte tőle, hogy milyen téma megemlítésétől fél leginkább a dalaiban, és ez egyfajta megvilágosodással járt. „Arra gondoltam, hogy »Szóval ezt kéne tennem? El kellene mondanom az igazságot?«” – árulja el. – „Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy férfiakról beszéltem, vagy elkentem a dolgot. Ötéves korom óta a nőket szeretem, szóval ez a kérdés segített megtalálni a célomat előadóként. Nem értem, miért tart nekünk olyan sokáig [észrevenni], hogy emberi lényként a legnagyobb erősségeinket az előttünk álló kihívások, a céljaink, az álmaink és azok a dolgok jelentik, amelyeken változtatni akarunk. Ezek tesznek egyedivé mindannyiunkat.”
Troye Sivan: Kiabáld bele a világba, amilyen hangosan csak akarod
„Kaptam egy rossz tanácsot valakitől, akit nagyon-nagyon szeretek és nagyon-nagyon tisztelek, és akivel már nem dolgozom együtt” – mondja el az ausztrál énekes/színész, Sivan a Best Advice című podcastunkban. – „Lényegében az volt a tanács, hogy »Lehetsz meleg, de tényleg az emberek orra alá kell dörgölnöd?« Szerencsére valahogy… talán amiatt, hogy a családom támogatott engem, volt bennem annyi belső erő, hogy tudjam az adott pillanatban, ez nem jó tanács.”
Big Freedia: A gyűlölködők gyűlölködni fognak
Szintén a család támogatása volt a kulcs ahhoz, hogy Big Freedia New Orleansben felnőve elviselje a homofóbiát a „bounce királynője” cím felé vezető úton, miközben előadói tevékenysége központi elemeként megőrizte büszkeségét. „Amikor az emberek elkezdtek gyalázni, sértegetni és kritizálni, az anyukám mindig azt mondta nekem, hogy »Amíg nem nyúlnak hozzád, azt mondanak, amit akarnak«” – fejti ki Freedia a Best Advice című podcastunkban. – „Ha valaki sérteget, én csak megköszönöm nekik. Nem tudják, hogy erre hogyan reagáljanak, és ettől teljesen lefagynak.” – Az ereje részben abból fakad, hogy minden körülmények között hű marad magához. – „Nem tudnak bántani, mert tudom, ki vagyok.”
Becca Mancari: Énekeld ki magadból
A nashville-i énekes-dalszerző, Becca Mancari esetében teljesen másként alakultak a dolgok a családjával. „Queer személyként, akinek a coming out óriási trauma – legalábbis számomra –, csak azt tudtam évekig, hogy hogyan éljek túl” – árulja el. Számára 2020-ban jött el az ösztönzés, hogy közvetlenül is meséljen a coming outjáról a „First Time” című dalában. Az egész élmény olyan volt számára, „mintha megtanultam volna, hogyan tudom átformálni a szüleimtől kapott élményeket, megszeretni a gyermekkori énemet, és továbblépni.” Elmondása szerint a megjelenés napján bepánikolt. „A lemez egy új fejezetet nyitott az életemben, amikor feltettem magamnak a kérdést: »Megtaláltad a kiutat? Rendben vagy? És ha kvázi magad mögött kell hagynod az eddigi világodat, hogyan találod meg az utat a következőbe?«”.
„A reakciók fantasztikusak voltak. Megkerestek emberek, és azt mondták, hogy »Értelek, köszönöm«. Még szülők is fordultak hozzám azzal, hogy »Nem értem a transz gyerekemet, a queer gyerekemet, de szeretném megérteni. Nem akarom eltaszítani őt magamtól.« Ez nagy felelősség. Nem tudtam, hogy ezzel fog járni, de szerintem előadóként ez a legjobb időszak arra, hogy olyan zenét készíts, ami segít megváltoztatni a világot.”
Joanna Sternberg: Műfaj és nem
„Klasszikus vagy dzsessz-zenészként sokkal nehezebb a gendersemlegességgel megbirkózni” – véli a dalszerző Joanna Sternberg, aki több hangszeren is játszik. – „Ha Irving Berlin, Cole Porter vagy akár Thelonious Monk dalait játszom… Ezek olyan időszakban születtek, amikor sokkal kevesebb ember volt nyíltan transznemű, ha egyáltalán voltak ilyenek. Ezek egy teljesen más, sokkal inkább homofób időben születtek. Fellépéseken nőként hagyományosan csinos ruhát és sminket kéne viselned.” – Sternberg szerint számos diszkrimináció érte az zenekarvezetők részéről, mivel nem volt hajlandó a szexualitását tárgyiasítani. – „Meglátnak engem, de nem vagyok hasznukra, mert nem akarnak szexelni velem – akkor egyáltalán miért vagyok ott? Ez így kimondva elég kemény, de tudom, hogy igaz.”
Sam Smith: „Légy nagyon bátor”
„Szomorú, hogy a queer embereknek – és főleg a nőknek – küzdeniük kell azért, hogy bekerülhessenek a [produkciós] stúdióba. Remélhetőleg már javul a helyzet” – mondja a slágergyáros Sam Smith, aki nonbinárisnak vallja magát. – „Csak mondd ki, amit mondani akarsz. Mondd el, mit érzel. Ugyanannyi jogod van azokban a helyiségekben lenni, mint bárki másnak.”