Egy tapasztalt fényképész tippeket és trükköket oszt meg a tökéletes kép elkészítéséhez.
Mind ismerjük a régi közmondást, hogy egy kép többet ér ezer szónál. Misha Vladimirskiy szerint akár ezer streamelést is érhet. Ahogy az egy fényképésztől és zenerajongótól várható, néha ő is csak azért hallgat meg egy előadót, mert tetszik neki a Spotify-profilképe – és ezzel nem csak ő van így.
„Ugyan a kisebbségbe tartozom ezzel, mert én vizuális típus vagyok” – említette, de azt is állítja, ha egy előadó nem foglalkozik eleget azzal, hogy megfelelő képet készítsen, akkor nem használja ki a rajongószerzés egyik módját. „A fényképek nagyon fontosak a marketing és a promóció szempontjából, mert ez is olyasvalami, amit az emberek közzétehetnek a profiljukon és megoszthatnak. És ha bénán nézel ki a képen, akkor... nem fogják annyiszor megosztani.”
Vladimirskiy a karrierje kezdetén rendezvényszervezéssel és promócióval foglalkozott; az egyik barátja San Franciscó-i bulijaiért felelt, később váltott a fényképészetre. Az egyik első fotós volt, aki képeket készített Lady Gagának, valamint portrékat és élő felvételeket rengeteg előadónak a Phoenixtől kezdve a The Rolling Stonesig, illetve társalapítója a FilterlessCo kreatív ügynökségnek. Míg a befutott előadók általában részt vesznek valamiféle médiaképzésben és „tisztában vannak azzal, mi a dörgés”, a kevésbé tapasztaltaknak tanácsokat ad a folyamatban. Természetesen megosztja a saját ötleteit is, de azt mondja, hogy mindig az a legjobb, ha a zenész és a fényképész együtt tudnak működni.
„Valójában rajtuk múlik, hogy mit szeretnének. És szerintem nagyon fontos, hogy bízz magadban mint előadóban – mondja. – Szerencsére sok zenekarnak van egy víziója. Néha ez a vízió nem a legtökéletesebb, és a finomításhoz egy kis segítségre van szükség.”
Two Gallants
Úgy véli, hogy a digitális fényképezőgépek elterjedésével „mindenki fényképész lett”. Szerinte továbbra is érdemes szakembert felkérni egy fotózáshoz. „Észrevehető – mondja. – Nem mindig, de általában látszik, ha ezen spóroltak.” Rengeteg fiatal fényképész van, akik szeretnének összeállítani egy portfóliót, és ezért alacsonyabb áron is elérhető a munkájuk. Így ha még csak most írtad alá az első szerződésedet vagy most töltöd fel az első kislemezedet, akkor olvasd el Vladimirskiy gondolatait arról, hogy mire figyelj egy fényképész megbízásakor és milyen hibákat ne kövess el. (Például kerüld a téglafalakat...)
Fordíts időt arra, hogy megismerd a fényképészt
Minden művész más, ez a zenészekre és a fényképészekre is igaz, így Vladimirskiy azt tanácsolja, hogy beszélgess egy kicsit a fényképésszel, hogy egy hullámhosszon vagytok-e, mielőtt kattintgatni kezd.
„Ne válassz valakit csak azért, mert híres. Válassz olyasvalakit, akit kedvelsz, akivel jól kijössz – mondja Vladimirskiy. – És fuss össze velük, beszélgessetek. Attól, hogy szereted valakinek a munkáját, még nem biztos, hogy vele leszel képes a legjobban együtt dolgozni. Előfordulhat, hogy a stílusuk miatt kényelmetlenül érzed majd magad, és így a képek sem lesznek tökéletesek.”
Lehet, sietsz, pedig érdemes pár percet beszélni a képről, illetve arról, hogy mit szeretnél vele üzenni, ahelyett, hogy csak berohansz, majd kirohansz, ami bár előfordul néha, Vladimirskiy szerint nem a legideálisabb. „Annyira utálom, amikor annyit mondanak, hogy »Öt perced van«. Te meg csak annyit tudsz kinyögni, hogy »Kösz, haver«. Nemcsak jobb képek születnek, ha te és a fényképész összhangban vagytok, hanem ez további együttműködésekhez is vezethet.
„Lehet, hogy az a fényképész egy csomószor fotóz az egyik király magazinnak vagy híres márkának – mondja. – Lehet, hogy a menedzsered nem is tud erről. És hirtelen kapsz egy hívást, mert a fotós épp a Nike-nak csinál egy kampányt, és amúgy nagyon bír téged. Sosem tudhatod.”
Állj ki magadért
Vladimirskiy rengeteg horrortörténetet hallott már olyan zenekarokról, akik kényszernek érzik, hogy divatos ruhákat hordjanak a magazinfotózásokhoz, valamint olyan fényképészekről, akik a legfurcsább kreatív ötleteiket is ráerőltetik az ügyfeleikre. Ezek általában ellenállásba ütköznek, „de az esetek 10%-ában a zenekarok rábólintanak. Később ezt persze nagyon megbánják.” Ne feledd: mindig mondhatsz nemet.
És ne hidd, hogy el kell tűrnöd a tiszteletlen megjegyzéseket vagy tetteket, amelyek kényelmetlen helyzetbe hoznak.
„Láttam már ilyet. A fényképész mond valamit, a zenekar pedig csak csodálkozik, hogy »nahát, tyű, rendben« – mondja. – Ez általában akkor fordul elő, ha van egy énekesnő, akinek a fényképész – akár férfi, akár nő – valami nagyon furcsát mond. És ez még csak a jéghegy csúcsa.” Ne felejtsd el, hogy fizetsz nekik, és nem kell elviselned a rossz magatartásukat. „Mindig jól kell érezned magad a helyszínen. Soha nem szabad úgy érezned, hogy nem figyelnek rád, és hogy olyasmit csinálnak, amit te nagyon nem szeretnél.”
Legyél önmagad. Ne más
A lehető legjobban szeretnél kinézni a fényképen. Mindezt úgy, hogy ne játszd meg magad. Vladimirskiy azt mondja, hogy a stílusos megjelenés és a ruhaválasztás előre kigondolása hasznos lehet. A te legjobb verziódat érdemes lefényképezni, nem pedig valaki másik művészét. „Sokszor láttam már olyat, amire azt mondtam: »Hú, ez eléggé erőltetett! Legyél már önmagad!«”
Hangsúlyozza, hogy szereti a stylistokat, de mint a fényképészek esetében is, fontos, hogy megtaláld a neked megfelelőt. Ha alapvetően szakállasan flanelingben érzed jól magad, akkor ne küzdj ellene – add át magad az érzésnek. „Remek dolog, ha az embernek van stylistja. De olyan stylistra van szükség, aki jól ismeri magát a zenekart – mondja. – Nem érdemes olyan stylistot alkalmazni, aki csak azért akar divatos ruhákba bújtatni titeket, mert akkor az a menő. Annak semmi értelme, erőltetett lesz, és úgy néztek majd ki, mint egy rakás ruhafogas.”
Smink? Rajtad múlik!
A stylistokhoz hasonlóan egy sminkes alkalmazása is jó döntés lehet, de Vladimirskiy határozott véleménye, hogy az előadóknak nem szabad kényszert érezniük, hogy túlzásokba essenek csak azért, hogy a végén olyan megjelenésük legyen, ami nem is tükrözi az egyéniségüket.
„Ez sok mindentől függ – mondja. – Néha nagyszerű, főleg az esztétikai összhatás miatt. Az adott személytől függ, hogy belemegy-e. Én személy szerint nem vagyok nagy rajongója a »zenész vagy, a sminkednek is meg mindennek tökéletesnek kell lennie« felfogásnak. A küllemednek azt kell tükröznie, hogy milyen is vagy valójában.”
Mint mindig, az előadóknak nem szabad nyomást érezniük, hogy olyasmit csináljanak, amiben nem érzik hitelesnek magukat.
„Őszintének kell lenned és nyitottnak – mondja. – Ezt gyakran ráerőltetik a nőkre. Nem érzem jogosnak ezt az egész tökéletes bőr vagy tökéletes smink dolgot. Egy énekes életének nem erről kellene szólnia. Ha valaki jól érzi magát sminkben és szereti, akkor csinálja nyugodtan. De ha nem, akkor minek erőltetni?”
Ne félj a nagy nevektől
Egyetlen album kiadása után vagy egy kicsi kiadóval szerződő zenekarnak nem feltétlenül van pénze felbérelni mondjuk David LaChapelle-t vagy Anton Corbijnt. De egy kérdést megér. A zenei fényképészek elsősorban zenerajongók, és bár nem érdemes beleélni magad, akár szerencséd is lehet. Persze csak ha jó vagy.
Vladimirskiy azt mondja, hogy „olyan sok ismert fényképész van, akik köztudottan fotóznak kisebb zenekarokat is”, példaként említve Danny Clinch-et, a Pearl Jam egy közeli munkatársát, aki készített már fényképeket Johnny Cashnek és 2Pacnek is. „Ő olyasvalaki, aki simán bemehet Springsteen öltözőjébe. Vagy felmehet a színpadra bármilyen zenekar koncertjén – mondja. – Láttam őt olyan zenekarokat fotózni, akikről úgy gondoltam, hogy egészen biztosan nem tudják megfizetni Clinchet. Mégis megcsinálja, mert egyszerűen imádja csinálni. Bár ez kicsit nyálasan hangzik, de szerintem azért csinálja, mert úgy érzi, hogy »ezek a srácok megérdemlik, hogy esélyt kapjanak, én már úgyis jól állok anyagilag.«”
Legyen koncepciód
Vladimirskiy bevallja, hogy neki is megvan a saját ízlése és megvannak a vesszőparipái, és vannak olyan dolgok, amelyeket utál: nagyon idegesíti például, ha a végtagok lemaradnak egy fényképről. De belátja, hogy nincsenek valódi szabályok, amitől jó vagy rossz egy fénykép. Elméletileg bármi lehet jó, ha a fényképésznek és az előadónak egyértelmű elképzelései vannak, amelyeknek értelmük is van.
„Nem vagyok nagy rajongója a flipflopoknak. Ha valaki flipflopot hord Manhattan utcáin, arra gondolok, hogy igazán szólhattak volna neki, hogy »nézd, tudom, hogy ez a te stílusod, de elég bénán néz ki.« De flipflopban dagonyázni a sártengerben, na, az már menő. Az egész a környezeten múlik. Tényleg csak az összkép a lényeg.”
Komolyan, ezeket ne tedd
Bár elméleti síkon bármit lehet, van néhány dolog, amelyet Vladimirskiy szerint a kezdőknek érdemes elkerülniük.
1) Ne fényképezkedj egy téglafal előtt
„De most komolyan, nem láttunk már másfél millió ilyet?”
2) Ne vágj „menő rocksztár vagyok” képet
„Férfiak is csinálják, nők is csinálják – mondja. –Én meg mindig szólok, hogy »csak lazíts, oké?«”
3) A koncepciók nagyszerűek, de ne felejts el gondolkozni
„Pár 80-as és 90-es évekbeli albumborító láttán az ugrott be, hogy »Hát nem szólt nekik senki? Ez egyszerűen borzalom...« Az emberek kalózruhában pózoltak.”
4) Jussod eszedbe a barátod, a netes kereső
„Végezz egy kis kutatást. Ne menj oda valakihez csak azért, mert híres. Nézz utána a munkájának, lehet, hogy van pár félresikerült dolga. Az nem volna jó. Manapság ez a legbiztosabb tanács.”
Michael Tedder