Dan Wilson évtizedeken át dalszerzők tökéletes dalszerzője volt. Wilson sokoldalúsága a zenét tekintve mindig fantasztikus volt – akár a szólókarrierjéről volt szó, akár arról, hogy Adele, Taylor Swift vagy John Legend dalszerző partnereként tevékenykedett, akár arról, hogy olyan alternatívrock-projekteknek volt a része, mint a Semisonic vagy a Trip Shakespeare. 

Az Alyssa Cotsalas által vezetett Songwriter Saturdays sorozatunk keretében, a „Dancing On The Moon” című új dalának megjelenése előtt meginterjúvolt Wilson bebizonyította, hogy mindegy, mennyi tapasztalata van valakinek, az előadóknak és a dalszerzőknek mindig fel kell készülniük a váratlanra, és meg kell hallgatniuk másokat. Olvass tovább, hogy megtudd, milyen fontos tanulságokat szűrt le.

Legyél nyitott a váltásra  Amikor először dolgoztak együtt, Adele „mutatott nekem két ötletet, az egyikből lett a »[Rumor Has It](https://open.spotify.com/track/2A73XBDBQgmdXO8VsXPWIs?si=dfba9309d4e24611)«. A másik pedig a »[Someone Like You](https://open.spotify.com/track/1zwMYTA5nlNjZxYrvBB2pV?si=157fc3fe19694691)« eleje volt. Az első három-négy sor volt meg belőle, és egyértelmű volt, hogy gyönyörű dal lesz belőle. Valamilyen zongoradallamot játszott basszusgitáron” – folytatja. – „Ezért megpróbáltuk megírni basszusgitárra, majd gitárra váltott, és ugyanazt megpróbálta azon is.”

Utána „azt kérdezte, hogy »miért nem játszol valamit a zongorán? Lehet, hogy az inspirálóbb lenne.« Miután váltottunk, és ő elkezdett énekelni, amíg én zongoráztam, egyszerre elkezdett összeállni az egész.”

Merülj bele, találd meg önmagad

„Pár éve volt egy igen inspiráló találkozásom Liam Gallagherrel, akit nagyon csodálok” – kezdi Wilson. – „Beszélgettünk arról, hogy írjak neki néhány dalt az egyik albumához, én pedig teljesen rápörögtem. A következő két hétben vagy öt ötlettel előálltam, gyorsan készítettem belőlük demókat, és e-mailben elküldtem neki őket.” Egyik sem került fel Gallagher albumára, de Wilson számára kulcsfontosságú pillanat volt ez. „Megvilágosodáshoz hasonló érzés volt, mert sokkal inkább Semisonic-daloknak hangzottak, mint bármi, amit addig éveken át írtam… Azt hiszem, rájöttem, hogy ha a Semisonicnak akarok dalokat írni, akkor úgy kell tennem, mintha Liam lennék.”

A slágerekhez az inspiráció valószínűtlen helyekről jöhet

„Amikor a »Closing Time«-ot írtam, éppen turnézós időszakban voltam” – árulja el a Semisonic legnagyobb slágeréről. – „Nem előadótermekről, stadionokról vagy ilyesmiről volt szó. Kis helyek voltak, ahol mindig volt csapos, és mindig szóltak, hogy az utolsó kör jön… Én pedig arra gondoltam, hogy mi mind összetartozunk, hiszen bárokban dolgozunk. [Ezért] volt ez a szó szerint vett látomásom, aminek nagyon örültem, hogy a csaposok és a kidobók szerte az országban ezt fogják használni az éjszaka zárásaként. Furcsa volt, mert arra gondoltam, hogy hatalmas sláger lesz a bárok személyzete körében. Ezek az emberek általában jobban ismerik a zenei újdonságokat, mint mások, tudod? Tetszett az ötlet, hogy az együttesem rákerül a személyzet műsorlistájára. Nem hittem, hogy az átlagembereknek különösebben tetszeni fog. Úgy gondoltam rá, mint egyfajta ajándékként a sajátjaim számára.”

Tájékozódj, hogy összehozhasd álmaid együttműködését

Amikor Wilsonnak esélye nyílt arra, hogy együtt dolgozzon a legendás énekes-dalszerzővel, Carole Kinggel, elmondása szerint az énekesnő tisztában volt azzal, hogy mennyire ideges. „Odáig voltam, hogy egy ilyen hírességgel dolgozhatok… Szerintem az iránta érzett nagyrabecsülésem miatt nem is nagyon volt elképzelésem, hogy mit is próbáljunk összehozni. Csak megpróbáltunk alkotni valami fantasztikusat.”

Azonban mivel rendkívül jól ismerte a művésznő zenei munkásságát, ez segített neki.  

„Tudtam róla dolgokat” – magyarázza. – „Eléggé képben voltam a zenei elképzeléseivel. Ezért egyszer elkezdtem játszani egy futamot, aminek Carole King-es hangzása volt… Ő nevetett, mert rájött, hogy mit csinálok, ezért végül felhasználtuk ezt, mert remekül szólt a dalban azon a helyen.”

Az igazi hallgatás nem arról szól, hogy várod, hogy beszélhess 

Wilson lánya, Coco, „11 hónapot töltött az intenzív osztályon, és sokáig nagyon beteg volt” – árulja el. – „Súlyosan nagyothalló, és komoly problémákkal küzd a verbalitás, a beszéd terén. Tudja, hogy mit mondunk, de nagyon sokáig tart neki, hogy válaszoljon. Megtanultam, hogy ne próbáljak neki segíteni. Mindenki ezt csinálja: elkezdenek felvetni lehetőségeket, hogy vajon mit akarsz mondani. Ha dadogsz, vagy ha zaklatottnak tűnsz, elkezdenek kérdezgetni: »Éhes vagy? Álmos vagy? Ideges vagy? Ki akarsz menni? Dühös vagy? Izgatott vagy?« Elkezdenek felvetni dolgokat, és ezzel lényegében megakadályozzák, hogy a másik maga beszéljen. Szóval az én életemben van ez a személy, akinél nem szokványos hallgatásra volt szükség, ezért olyasvalaki lett belőlem, aki képes megvárni, hogy mások megfogalmazzák a gondolataikat.”

Wilson számára ez a fajta gyengéd türelem a stúdióban is jól jött. „Ez abban segít, hogy nem érzek irányítási kényszert, és nem érzem kényelmetlenül magam, ha nem haladunk” – teszi hozzá. – „Vagy ha a másik sokáig csak hallgat, hogy megpróbálja rendezni a gondolatait. Ilyenkor csak várok. Szerintem emiatt viselkedem másképp az együttműködésekben.”