Ez az anyag csak tájékoztató jellegű, nem célja egészségügyi tanácsok nyújtása, és nem is javasolt ilyen téren erre támaszkodni. Mielőtt bármilyen személyes döntést hoznál, mindenképpen beszélj saját kezelőorvosoddal és/vagy mentálhigiénés szakemberekkel.
A zenélés mindig feszes tempójú karriernek számított, amelynek során gyakran felmerülnek erős stresszt okozó bizonytalanságok – a pénztől az időig. Ráadásul a mostani pandémia is olyan hátráltató tényezőket hozott számos előadó életébe, melyek hatásai máig érezhetők. Dr. Joe Barnby, zenész és a mentális egészség területén dolgozó neurológus ismét a Spotify for Artists vendége volt, és megosztotta velünk a megfigyeléseit arról, hogy a Covid miként járult hozzá a szakmában gyakran tapasztalt stresszes helyzetekhez.
„A pandémia során érkező adatok rávilágítottak arra, hogy kik sebezhetőbbek a depresszióval és a szorongással szemben” – kezd bele Barnby. „Ami igazán feltűnő a zenészekkel kapcsolatban, összehasonlítva más szakmákkal, hogy ők [gyakran] nem élvezik a pénzügyi stabilitás nyújtotta biztonságot, és ez sajnos azt jelenti, hogy ha a Covidhoz hasonló dolgok történnek, amikor óriási változások vannak az élethez való alkalmazkodásban, akkor rettentő nehéz lehet zenészként folytatni ilyen körülmények között.”
A MusiCares 2021-es, „Wellness in Music” című, a zeneiparban érzékelt jólléttel foglalkozó felmérésében a válaszadók közel kétharmada mindennapos pénzügyi nehézségekről számolt be. Több mint negyedük pedig a közepestől a súlyosig terjedő depressziót is jelzett.
„A stresszt még tovább növelte és súlyosbította, hogy a rendszeres és megbízható jövedelemmel nem rendelkező emberek semmilyen gazdasági támogatást nem kaptak. A zenészek úgy érzik, hogy nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy azt csinálják, amit imádnak (például zenét írni vagy producerkedni), miközben próbálják megoldani a lakhatásukat és az étkezésüket.”
Az elszigeteltség óriási kockázati tényező a zenészek számára, és ez csak meghatványozódott, amikor a lezárások és korlátozások kikezdték a megfelelő mentális egészség szempontjából létfontosságú közösségi és támogatási hálókat. Bár idén javult a helyzet ilyen szempontból, Barnby mégis úgy látja, hogy „még mindig nem tudunk ugyanúgy beszélgetni másokkal és közeledni egymáshoz. Nem rendelkezünk azzal a társasági spontaneitással, amihez hozzászoktunk.” Ahhoz, hogy ezzel megküzdjünk, szerinte fontos, hogy „legyenek körülöttünk emberek, akikre támaszkodhatunk, akikkel megbeszélhetjük a dolgokat, és akik érzelmi támogatást nyújtanak”.
Az is kulcsfontosságú, hogy legyen egy hasonló gondolkodású zenészekből álló közösség, mivel mindenféle feszültség felhalmozódott. „Ha van egy olyan fórum, ahol egymás között beszélgethetünk, az nagyon sokat segít” – jelenti ki Barnby. „A mindannyiunk által tapasztalt problémák átbeszélése utat nyit a csoportos ötletek számára. Nem kell mindenről egyedül gondolkoznunk.”
Mások támogatása mellett arra is szükség van, hogy meglegyenek „a jó mentális egészséghez nélkülözhetetlen más dolgok is – megfelelő testmozgás, táplálkozás és alvás”.
„Tudjuk, hogy az alvás milyen fontos szerepet játszik a kognitív folyamatok, az érzelmek és a napi stresszel való megküzdési képesség szabályozásában” – mondja. „Tudjuk, hogy a rendszertelen alvás eredményeként az emberek hajlamosabbak lesznek a rosszabb mentális egészségre, és sokkal nehezebben küzdenek meg az élet stresszes helyzeteivel.”
„Egyre több bizonyítékkal rendelkezünk az emésztőrendszer és az agy közötti kapcsolatról és arról, hogyan befolyásolja a pszichénket az étrendünk. A szociális környezetünk rosszabb vagy jobb étkezési szokásokat ösztönözhet. Ha a napjaink folyamatosan be vannak táblázva, nincs idő igazán tápláló ételek elkészítésére. Tudjuk, hogy ha a bélflóra egészségét nem elősegítő ételeket eszünk, akkor eleve hajlamosabbak leszünk a rosszabb mentális egészségre.”
„A művészet és a kultúra rendkívül fontos az egészséges és jól működő társadalomhoz” – állítja Barnby. Úgy érzi, hogy ez is abba az irányba mutat, hogy a mentális egészség érdekében „segíteni kell a küszködő zenészeket, akik egyébként jelentős mértékű társadalmi hozzájárulást tudnának nyújtani”.
